TERRA BENEDICTA – Áldott föld
Először 2003-ban jelent meg a Terra benedicta – Tokaj and beyond c. kötet angol nyelven. Huszonkét borvidék, a Kárpát-medence klímája és geológiája, történelmi áttekintés és a borvidékekhez kapcsolódó gasztronómia is helyet kapott a könyvben. A kötet a huszonkét hazai és a határon túli borvidékek tematikus bemutatását tartalmazza. Az első kiadáshoz képest teljesen új szöveg és más tematika adja a tartalmát. A korábbi szerződés Nagymarosy András szomorú halálát követően Ambrus Lajos lett Mészáros Gabriella mellett a kötet szerzője. A borok borkedvelőknek, termelőknek, a szakmai iránt érdeklődőknek szól. Nem kíván útmutatást adni magához a bor kóstolásához, mert tematikában ez tankönyvhöz köthető, így most sokkal inkább egy reprezentatív, szinte album szerű ismeretterjesztő könyvet kínálunk olvasóinknak. A kötet újbóli megjelentetését a szerkesztő és kiadó Mészáros Gabriella szerint az a rengeteg változás indokolta, ami az elmúlt tizenöt évben jellemezte a hazai bor-életet. Az 1990-es évek az útkeresés és alapozás időszakát jelentették, a minőség és egyediség csak jóval később tűnt fel, mint afféle hívószó a bortermelők és fogyasztók számára. Küllemét tekintve is változik valamelyest a könyv, de alapvető klasszikus arányai továbbra is megmaradtak.
Előszó
Mostanában sokszor elém került valamilyen formában a csigavonal. Nézegettem, teljességét, befejezett tökéletességét. Nem embrionális fejlődésünk, nem a természet alkotta gyönyörű csigaházak, kagylóformák vagy éppen szőlőkacs jutott róla az eszembe. Sokkal egyszerűbb dolog – vagy éppen bonyolultabb. Nézőpont kérdése. Nevezetesen a bor. Az ami gyönyörködtet, ami örömöt ad, ami sokkal több, mint egy alkoholos ital. Buta kis ábráimat évek óra rajzolgatom a hallgatóknak a táblára, amikor a borkóstolást próbálom közelebb hozni hozzájuk. A jó szerkezetű borok valami hasonlót írnak le a szájüregben, mint ez a tökéletes csigavonal. Van eleje, elindul és határozottan tart valahová. Többnyire a szemünk – és sokszor az érzékszerveink elől is - el van rejtve a pont, ahová tart. De nem is kell ezt tudnunk. Az igazán nagy borokat kóstolva ugyanis pont ez adja a koncentráció, a mélység és ismeretlenség izgalmát. Nem egyértelmű, nem reprodukálható de tudjuk, hogy ott van. Érdemes rá odafigyelni mert ha megérezzük, valószínűleg életünk legnagyobb boraival sikerült találkoznunk.
Nyilván túlzás és oktalanság lenne beszuszakolni magát a Kárpát-medencét is valami hasonló csigavonal védelmét adó keretbe. De érdemes ilyen szemszögből és végig gondolni adottságainkat és azt: vajon hol is tartunk egy ilyen konkrét pont felé haladó vonalon? Épp csak elindultunk, netán már túljutottunk a mélyponton és útunk innen már csak fölfelé halad, hogy elérjük a megnyugtató végpontot? Csak találgatni tudok. Az elmúlt húsz-harminc év borai alapján egyértelmű, hogy haladunk felfelé, de mintha ez a haladás egy kissé öntörvényű lenne. Mintha megint csak befelé néznénk és elfelejtenénk kacsintani időnként kifelé, hogy lássuk: akik mellettünk – vagy éppen mögöttünk haladtak valamikor – most hol tartanak és milyen sebességgel járják az utat. Mert nem nézhetünk csak magunkba. Ismernünk kell amink van, becsülni és értékelni – de ha nem nézünk szét a körülöttünk lévő világban, bizony lemaradhatunk.
„A szakirodalom az, minek az előttünk álló külföld iparfejlődését, szellemi s anyagi jólétét köszönheti. Ez azon iránytű, mely legbiztosabban mutatja az emelkedés s mivelödés útját. Ez egyszersmind azon hévmérö, melyről meglehet itélní valamely nemzet culturai fokozatát. Anglia, Holland, Belgium sat. Gazdászatának virágzó állapotát leginkább a szakirodalomnak köszönheti; hol nemcsak a gazdászatnak átalában, hanem külön a földmivelésnek s állattenyésztésnek és a gépészettől kezdve le egészen a galamb, tyúk s házi nyúl tenyésztéséig, minden iparágnak külön közlönye, külön irodalma van. Francziaország világhirü pinczekezelése s roppant jövedelmű borkereskedése a szakirodalom érlelő sugárai alatt fejlődött oly virágzóvá. Szőleink kiterjedését tekintve, az egész nagyvilágon a francziák után, mi vagyunk az elsők. De azért a spanyolok, portugallok, görögök jobban tudják boraikat értékesíteni, s talán minden ország bora drágábban kel a mi valóban jeles természetű borainknál; mert talán mindenütt jobban értenek a kereskedelmi szempontból vett borkezeléshez — és mindenesetre jobban a borkereskedéshez. Hogy tehát mi is utólérjük az előttünk álló nemzeteket, okvetlen szükségünk van a szakirodalom munkásságára; szükségünk van szakközlönyökre s külön borászati lapra, mely tüzetesen tárgyalja mindazt, a mi a szölőmivelés, borkezelés, pinczegazdászat és borkereskedést érdekelheti; mely útmutatója s tanácsadója legyen a bortermelőnek a bel- s külföldi borkereskedés ismeretlen útain, s mely által tájékozhassa magát a külföldi piaczok s termések állapota felöl; melyben feltalálhasson mindent, mi a borászatot törvényes, közigazgatási, tudományos vagy egyleti tekintetben érdekelheti; s végre melyből eszmecsere által vagy tapasztaltabbak tanácsai után ismerhesse meg mindazt, mit az idő szelleme s tudomány újat felfedezett; hogy ismerhesse általa hazánk borászati állapotát; boraink tájék szérinti jellemét, jeles borászainkat s azok tevékenységét; hazánk minden borvidékét; minden újabb szakmunkát, eszközt. Ily szaklapot akarunk mi ezen „Borászati lapok” által olvasóink kezébe adni.”
Borászati lapok 1858 – épp ez került a kezembe, aminek indító szerkesztői bevezetője megint újabb gondolatokat indított el bennem. De mondhatjuk azt is: a gondolat valójában ugyanaz maradt. Hol is tartunk 1858-hoz képest?
Nos, a Terra benedicta című kötetünk aktualizált kiadásával pont ezt szeretnénk valamelyest feltérképezni. Megnézni, hol is tartunk valójában. Jó-e az irány amerre megyünk.
Rengeteg minden változott az elmúlt tizenöt évben. Az első magyar kiadás 2004-ben jelent meg. Az első igazán nagy borok megszületése környékén. Az 1999-es és 2000-es, 2003-as szinte tökéletesnek mondható évjáratok termését már kóstolhattuk, szerethettük, élvezhettük. És azóta is vártuk-várjuk a folytatást. Az identitását megtalált borvidékekről, szőlőfajtáktól, termelőktől akik tudják, merre érdemes menni. Az egyre igényesebb és világlátottabb fogyasztók ízlésén keresztül formált kitűnő borokat. A Kárpát-medence egyediségét aláhúzó kifinomult tételeket. A mi borainkat, amelyek csak itt, a Kárpát-medencében születhetnek meg. Keressük és tanuljuk őket, hogy még tökéletesebbek lehessenek.
Ezúttal csak az egyes bortermő területekre koncentrálunk, szakítunk a korábbi hagyománnyal és nem foglalkozunk borkóstolással, borászati technológiával és a bor-gasztronómia alapjaival sem. Ezeket az ismereteket az egyes borvidékeknél tárgyaljuk. Az egyes borvidékeken legjellemzőbb szőlőfajták is így kerültek be a kötetbe – a teljesség igénye nélkül. Sajnos így is folyamatosan a „kevés a hely” érzésével kell birkóznunk, de a gyönyörű képanyagot sem szerettük volna csökkenteni.
Az eddig kevésbé ismert határon túli magyar hagyományos termőhelyeket részletesebben próbáljuk bemutatni. Úgy gondolom, aki kóstolta már a Szerémség, Ménes vagy éppen a Felvidék magyar termelőinek borait, nem vonja kétségbe a munka jogosságát. Fogadják ezeket a területeket és termelőiket is nyitottsággal, szeretettel.
El kellett búcsúznunk korábbi állandó szerző- és tanártársunktól, Nagymarosy Andrástól. Hiánya épp olyan mély nyomot hagy bennünk, mint Sánta Zoltán elvesztése. Ő ugyan a Terra benedictában nem dolgozott még velünk, de ebben a kötetbe már szerettem volna szerzőként üdvözölni. Magasabb hatalmak másként döntöttek. Örömömre szolgál viszont, hogy Ambrus Lajos elvállalta felkérésünket és csatlakozott hozzánk. A korábbinál jóval pallérozottabb irodalmi stílusa, precíz leírásai kimondottan olvasmányossá teszik a kötet általa jegyzett részeit. Mivel nem azonos indíttatással közelítünk a borokhoz, a stílusbeli eltérések érezhetők az egyes fejezetekben. Bízunk benne, hogy olvasóink ezt nem szertelenségként, kiváltképp szerkesztői hanyagságként, sokkal inkább változatosságként fogják értékelni. Talán nem nagy titkot tárok föl akkor amikor elárulom, hogy Lajos és köztem igazából a kadarka megítélésében volt a legmarkánsabb eltérés – de ha így is van, ki-ki leteheti a voksát egyik vagy másik szerző mellett. S mivel a határon túli területekről átfogó, jelenkori ismereteket nem tudtunk és nem is szándékoztunk könyvünkben közölni, a fejezetek szerkezetében fellelhető különbségeket is kérjük kellő nyitottsággal kezelni. Rohály Gábor nagyra értékelt korábbi munkája szerves részét képezi a kötetnek, hála érte.
2019. április 18.
Mészáros Gabriella