1976. május 24. Párizs, Hotel Intercontinental. Steven Spurrier-nek, a Párizsban élő angol borszakértőnek, szakírónak, vinotéka tulajdonosnak különös ötlete támadt. Az amerikai függetlenségi nyilatkozat kétszáz éves évfordulóját sajátosan kívánta megünnepelni: kitalálta, hogy francia és kaliforniai chardonnay-kat és cabernet sauvignonokat kóstoljanak vakteszten a legkiválóbb francia borértők. Bombaként robbant a hír: mindkét kategóriában a kaliforniai borok vitték el a pálmát! Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy viszonylag fiatal borokat kóstoltak ott és akkor. S bár a francia sajtó igyekezett marginalizálni a történteket, az angolszászok világgá röpítették a hírt. Az Egyesült Államok, pontosabban a bortermelésének 90 százalékát adó Kalifornia egy csapásra felkerült a világ bortérképére.

Pálmafa és alpesi táj

Rengeteg minden változott ebben a – borászati szempontból – rövidnek nevezhető fél évszázados időszakban: a borok stílusa, a szőlőfajták preferenciái, a fogyasztási szokások.  De maradt is sok minden. A túlérett szőlő, a telt és meleg tónusú borok, a magas alkoholtartalom és a viszonylag erőteljes hordóhasználat. Napa és Sonoma egyeduralmát olyan hűvösebb klímájú termőhelyek ostromolják, mint az állam északi területeihez tartozó Russian River Valley, az Alexander Valley, még messzebb az Anderson Valley. Furcsán működik ez a hatalmas állam. Ahol a Csendes-óceán felől egy völgy vagy kanyon beenged valamennyi hűvös áramlatot, teljesen más világgal találkozunk, mint Napa környékén. Ott pálmafáktól búcsúzunk, egy-két óra autózás után pedig szinte alpesi tájon érezhetjük magunkat. Délen csak az öntözött területek zöldellnek – meg kell szokni a műfű látványát a pincészetek udvarán –, a Washington és Oregon felé eső részeken buja növényzet fogad.

Természetesen a borok is mások itt és ott. A meleg területeken egyeduralkodó a cabernet sauvignon, a zinfandel, kevesebb a merlot és a syrah. Ahol van esély a savak megőrzésére, ott chardonnay és pinot noir adja a pincészetek legkomolyabb kínálatát. Mindez csupán a San Francisco fölötti területeket jelenti, a klasszikusnak nevezhető kaliforniai borvidékeket. A mexikói határ felé haladva Los Angeles és San Francisco között is izgalmas terep várja a borkedvelőket. Santa Barbara és a kissé korábban előtérbe került San Luis Obispo és Paso Robles más kihívásokat tartogat. Sok jó meszes talaj, meleg, de nem lapos borok. Finom és árnyalt, sokszínű vidék. San Diego és Los Angeles között a kontinens belseje felé haladva Temecula szinte forró vidéke is ad élvezhető borokat.

Összességében sok és drága bor születik Kaliforniában. A drágaság nekünk feltűnő, de ha megpróbáljuk összerakni a költségeket, hihetőnek tűnik egy-egy jobb palack 40-50 dolláros ára: a földterület, a művelés maga, a szinte folyamatos öntözés és persze a csinos körítés. A borok eladása egy kaliforniai borászat számára néha fontosabbnak tűnik, mint maga a bor. A környezet és a bor mögött lévő sztori megnyerő és nagyvonalú kell, hogy legyen. Az igazi „nagyvadak” 300-800 dollár közötti áron kerülnek terítékre, ennek megfelelő minőségben.

Vannak jól ismert, nagy nyilvánosságot élvező pincészetek, mint például a Mondavi család által jegyzett birtok, vagy az annak idején nagy figyelmet kapott Opus One, a Dominus, a Stag’s Leap, a Far Niente vagy a Haraszthy Ágoston által alapított Buena Vista. A neves filmrendező, Francis Ford Coppola borait itthon is lehet kapni, viszont nem nagyon jutunk hozzá néhány prominens borhoz – a méregdrága, de hallatlan kifinomult Pahlmeyer Chardonnay-hoz, a Harlan Estate Cabernet sauvignonjához vagy a Bond Melbury palackjaihoz. A Heitz Cellar borai, a Sine Qua Non pincészet gyönyörű, Rhône-völgy ihlette syrah és grenache alapú vörösborai többnyire számunkra szintén rejtett kincsei Kaliforniának.

Helyi piacok

Kaliforniában érdemes mindenhol megkeresni a helyi piacot, és általában a kicsi helyeket, eldugottabb utcákban. Remek kávét ittam például San Diego turisták által egyáltalán nem látogatott részén, kicsi, fiatalos kocsmában. Izgalmas és nagyon jól fűszerezett levest és marha burgert Napa főutcáján. De kitűnő kávét is mértek itt, roppanós karamellás sütivel, remek steakeket készítenek és egészen kiváló az osztrigabár kínálata. Őszintén szólva, Napa környékéről a legjobb benyomást az Oxbow Wine Merchant & Wine Bar tette[RAI1]  rám. Ahová amúgy az ember többnyire a bor miatt megy. Mert gyönyörű borászatok sorakoznak kisebb-nagyobb kihagyással egymás mellett, de ezek sokkal kevésbé voltak rám hatással. Persze szép és különleges építészeti megoldásokat láthatunk, méregdrága borospalackokat nézegethetünk – többnyire vitrinekben –, de a közvetlen szőlő-ember-bor kapcsolat nem itt teremtődik meg.

Az üzlet nagy úr, és Kaliforniának az a része, amit Napa-völgynek neveznek, elsősorban a pénzről szól. Kitűnő borok adják a hátteret, de a termelő ritkán látható. Mi pedig többnyire ahhoz szoktunk hozzá, hogy a bornak arca van. Ezért őrzöm magamban a Mondavi család két tagjával folytatott bordeaux-i eszmecserét, vagy éppen a Far Niente Winery rokonszenves német borászának magyarázatait – szintén Bordeaux-ból. A Napa Völgy szeptemberi zöld ültetvényei és a táj kopaszsága furcsa érzéseket váltott ki belőlem. Sokkal jobban szerettem Sonoma, a Russian River Valley és az Alexander Valley jóval valóságosabb tájait. A szűk völgyeket, hepehupás utakat, ciprussorokat, a száz évesnél idősebb zinfandel táblákat és a szüretelő termelőket. Mert hogy ilyenek is vannak errefelé, csak nem esnek útba. Menni kell értük, de megéri.

Időnként azért itthon is előveszünk néhány palackot a jó emlékek vagy éppen kíváncsiságunk hatására. Néhány napja összeraktam egy nem túl hosszú sort Kaliforniából. Igyekeztem úgy válogatni, hogy legyen valamiféle keresztmetszetünk, bár egy nyilvánvalóan random kóstoló ezt csak nyomokban támogathatja. Legnagyobb sajnálatomra a legizgalmasabb kis pincészetek borai Európában nem kaphatók, de azért így is volt néhány igazán szép tételünk. Nos, a teljesség igénye nélkül:

Cannonball Chardonnay 2016 Dry Creek Valley           

Átlagos, mondhatni ízig-vérig viszonylag egyszerű kaliforniai chardonnay. Illatra vajas pattogatott kukorica és vanília, nem durva, de nélkülözi a kifinomultságnak bárminemű megjelenését. Kevés sav, rövid szerkezet.            

Cannonball Eleven Sauvignon blanc 2017 Dry Creek Valley

Ugyanaz a pincészet, a chardonnaynál magasabbra árazott tétele. Illatban ez is hozza a tőle elvárható határozott fajtajelleget, édesebb változatban, mint amit Európában megszoktunk. Bodzaszörp, minimális spárgás katakter, ízben megint kevés és lomha sav. Rövid és kissé unalmas ámbár korrekt bor.              

Au Bon Climat Santa Barbara Chardonnay 2010          

A fenti két fehérbor termőhelyénél a chardonnay számára izgalmasabb termőhely bora. Santa Barbara K-Ny irányú hegyvonulata a jóval délebbi fekvés ellenére lényegesen több savat képes megőrizni, így az innen érkező átlagosnak mondható áru borok is izgalmasabbak lehetnek. Tíz éves kora éppen csak a tercier aromák intenzívebb megjelenésében volt érezhető. Jó szerkezet, finoman fűszeres aromatika, hosszú utóíz. Jó volt.                             

Domaine de la CÔte Bloom’s Field 2013 Pinot noir

A pincészet három pinot noirját is megnéztük ez alkalommal. A Santa Rita Hills ugyancsak a Santa Barbara Countyhoz tartozó terület. Az óceán közelsége mellett a közel 25 Millió éves kőzet az, ami abszolút különlegessé teszi ezt az ültetvényt – jobban mondva több ültetvényt. Nem túl magas, de fekvése miatt kap az óceáni hűsítő levegőből, így lényegesen kevesebbet kell harcolnia egy kis enyhülésért, mint a néhány mérfölddel beljebb található vidékeken. Meg is van az eredménye, mert három remek pinot noirt kóstoltunk. Egészében kocsánnyal erjesztve üde és élénk, szűretlenül palackozott tétel. Illatában kissé krétásnak tűnt, gazdag és visszafogottan fűszeres pinot karakterrel. Jó szerkezet, finom savak, kissé szikár, de izgalmas és hosszú bor.                            

Domaine de la CÔte Memorious 2013 Pinot noir

Szintén a 2013-as évjárat bora egy másik dűlőből. A szőlő itt is két különféle alapra támaszkodhat. Részben a gazdag tengeri üledékes kőzetrétegek, részben a számottevő vasat is tartalmazó felsőbb talajrétegek adják a gazdagság alapját. A bor illatában édeskésen virágos jegyek, mellette pirosbogyós gyümölcsök. Krémes textúra és finoman árnyalt savak érezhetők. Szép és tartalmas bor, a túlérettség nyomokban sem lengi körül. Még mindig komoly potenciál.                    

Lompoc Winery Pinot noir 2013 Sta.Rita Hills

Az 1000 ha körüli pinot noir ültetvényeknek egy másik darabját is kóstoltuk. Árban ez a Domaine de la CÔte borai alatt van, de minőségben és stílusosságban nem igazán maradt alul azokkal szemben. Gazdag gyümölcsösség, jó szerkezet, sós-ásványos utóíz. Érezhető krémessége a csipkebogyós, nyomokban dohányos karakter mellett jól mutatott.

Domaine de la CÔte Sta.Rita Hills 2015 Pinot noir         

Sok helyen ezt az évjáratot a 2013-nál gyengébbnek mondják, de ennél a bornál ez egyáltalán nem volt érvényes. A három Dom. de la CÔte közül ez volt a legkomplexebb. Illatának kellett egy kis levegő, de íze már teljesen harmonikusan illeszkedett az összképbe.