2016

2016
Szeretek egymás mellett azonos fajtákból, termőhelyekről, évjáratokból kóstolni. Meggyőződésem, hogy csak így lehet komolyabb ismeretekre szert tenni, még ha nem is sikerül minden esetben a legtipikusabb példákat összeszedni. A 2016 egyik legkedveltebb évjáratom – tudom, hazai termelőink zöme nem tartja jónak. Nekem mégis sok örömöt szereztek már azok a finom savak, légies szerkezetek, amik ennek az évjáratnak egyik-másik borát jellemzik. Igyekeztem olyan sort összeállítani, ami részben kedvelt, részben ritkábban kóstolt tételekből áll és képes egy mini-keresztmetszetet is adni. Persze volt olyan bor is, ami egyszerűen rám szólt a pincében: hohó, itt vagyok. Így lett nyolc száraz fehér borunk - aminek a zöme furmint. Számon-bánom, itt valahogy mindig elakadok, mint annak idején a lemezjátszó karja… Persze volt sok szép olaszrizlinges élményem is 2016-ból (Major Levente, Jásdiék, Figula stb.) de így is szinte erőszakot kellett elkövetnem, hogy ne egy tiszta furmint sort rakjak össze évjárat kóstoló gyanánt.
Nyitásként
nagy kedvencemet, Bott Friciék
Hárslevelűjét tettem be. Édeskésen bódító, szinte mézes illata egy lehelet
finom botritiszes áthallással jó indítás volt. Engem ez a bor sokszor
emlékeztetett már számomra minden idők egyik legjobb, 2013-as évjáratú
fajtatársára. Eleven savak, tartós utóíz és a kettő között a fajta huncutsága
minden mennyiségben. Gilvesy Róbert
Váradi Furmintja sokak számára helyezte némiképp új kontextusba Badacsony
és a furmint kapcsolatát. Ha van tiszta, nagyratörően felnőttes furmint, hát ez
az. Aromatikája még csak nyomokban hoz tercier jegyeket, sokkal inkább szól a
bazalt melegségéről a bor, mint bármi másról. És mégis. Furmint a javából.
Remek egyensúly, kitűnő arányok, árnyalt ásáványosság. Szép. Számomra nagyon
pozitív meglepetés volt. A Kreinbacher Somlói Furmint Selection volt a
leggyengébb láncszem ma este. Kissé megfáradt a bor, talán nem volt benne elég
tartás. Viszont Sagmeister Ernő Kew
Furmint-ja most sem okozott csalódást. Intelligens, fűszeres, meleg tónusú
illata egy finom kréta-köntösbe öltözött. Remek szerkezet, finom savak, élénk
aromatika, a szájat teljesen kitöltő test mégis vibrálóan légiesen előadva.
Nagy kedvenc, éppen jókor elővéve. Bőven van benne potenciál. Kovács Nimród SKY névre keresztelt
furmintja a Nagy-Egedről nem először varázsolt el. A borból most is
visszafogott fűszeresség és egy kevés meleg, édeskés karakter jött elő
elsőként. Finom illata mellett azonban sokkal többet hozott ízben. Remek
szerkezet, jó arányok és nagyon finom tapintási érzet. Tartós, hosszú, profi
határozottság és tisztaság nagy-egedi szerkezettel. Nagy bor. A következő
furmintunk már Tokajból érkezett, jobban mondva Mádról. A Pelle Pince Nyúlászója izgalmas
bor. Illata nem behízelgő, kevésbé könnyű beleszeretni, de nekem szokott
sikerülni. Kétségtelen, hogy kicsit szikárabb ez az évjárat, de én pont ezeket
a határozott, inkább a szájüreg alsó harmadát komótosan, de hosszan végig járó
savait és mindvégig megmaradó sós ízeit szeretem. Egyéniség. Akárcsak a
következő furmint, a Barta Pince
Öreg-Királya. Illat bomba. Liliom, méz, kamillavirág keveredik
szegfűszeggel és fahéjjal. Selymes tapintású, a maradékcukor játékának
köszönhetően szinte bájos bor. Az lenne, ha nem lenne az a szerkezet és az a
tartás benne, ami behízelgő karatere mellett is komoly tartást ad. Ha keresni
kellett volna konkrét ellenpéldát erre a borra, biztosan akkor is a Szepsy Szent Tamás kerül szóba és
pohárba. Ugyanis itt szinte szikár szerkezettel találkozunk, komoly már-már
komor ásványos illattal, de ami utána következik az az egyensúly, az elegancia
és a finesz tökéletes egysége. Pici cserzőanyag a végén, minden szempontból
tűpontos arányokkal. Még nagyon fiatal a bor, de már most igazi élmény. Tartós,
hosszú, mégsem nyom agyon. Hú.
Nyolcból hét.
Mármint a figyelemre méltó száraz fehérekből. Szerintem jó arány. De a vörösek
sem hagytak hiányérzetet bennünk. Három kékfrankost választottam az elejére.
Rendíthetetlenül hiszek a fajtában. Utána jött három nemzetközibb tétel. A sort
az Etyeki Kúria Kékfrankosa nyitotta. Ilyenkor sajnálom, hogy utálom a mákot.
Mert elképzeléseim alapján ez a bor a tökéletes meggyes-mákosrétes kísérő.
Kóstolja meg valaki és mondja el, így van-e. Ezt a tömény, jó értelemben vett
meggyes-fanyarkás kékfrankos karaktert nagyon tudom szeretni. Jó savak, jó tannin,
nem túl bonyolult ízvilág – bármikor, örömmel. Németh Attila Gábor Ég és Föld mátrai kékfrankosa egészen más
stílus. Meleg színű, könnyed, szinte pinot megjelenést hordoz. Illatának
fűszeressége, a hecsedlis, nyomokban dohányos, buja jegyei a termőhely és fajta
kiváló egységét jelenítik meg. Finom savak, csekély, de határozott tannin,
ízben is szinte egy dekadens szalon bujasága bújik meg benne. A harmadik megint
egészen más bor. Sopron vibráló hűvössége Horváth
Jóska megfogalmazásában a kékfrankosnak egy szuperpimasz változatát tolja
elénk. Valójában a kétezertizenhat ma
még egy szinte tintafekete, sűrű és koncentrált, savakra épülő, némiképp
tanninos szőlőszörp. Nem tisztán kékfrankos, de a 80% azért meghatározó.
Mellette egy kis csóka, kadarka, pinot noir, cabernet
sauvignon, zweigelt is van. Még zárkózott, nagyon fiatal, gazdag és komplex
bor. Hecsedli, birs, kakaó, dohány. Ez
a Ráspi bor szerintem valami ős-koncentrátumát adja a termőhelynek, évjáratnak
és persze a termelőnek.
A másik három
vörössel nemzetközi vizekre eveztünk. Vesztergombi
Csaba bora érkezett, a Csaba Cuvée.
Évek óta jó barátságban vagyunk, a 2000-es volt az első ha nem tévedek.
Bordeaux-i fajták abszolút szekszárdi kiadásban. Csaba sem szerette annyira ezt
az évjáratot, pedig nálam ez a bor eddig is csupa jó pontot kapott. Mély
csokoládés, eukaliptuszos, fűszeres illata intenzív és tiszta. Szerkezetében is
eleven, savai finomak, tanninja érett és már-már teljesen besimult az ízképbe.
Szerettük lezser eleganciáját, hosszú és tartós utóízét. Nagy bor, a nagyokra
jellemző nehézkesség nélkül. Villányt ezúttal Gere Attila Solusa képviselte. Sokszor kóstolom, nem titok hogy ez
a bor is közel áll hozzám. Az egyik legjobb dolog a világon, ami a merlot-val
történhet, hogy Solus lesz belőle. Valahogy most ez a palack nem volt
csúcsformában. Minden a helyén volt benne, jó savak, érett cserzőanyag, de egy
kis finesz hiányzott. Nincs mese, újra kell kóstolni. (Felmerült bennem egy
palackvariáció lehetősége, mert a színe is melegebb tónusú volt, mint a
szokásos.) Egerrel zártunk. A St. Andrea
Axios Egri Bikavér Grand Superior ifj.
Lőrincz György első bora. Már legalábbis ami megjelenik a fogyasztók előtt is.
Tömény fűszer, pirosbogyós gyümölcsök köre és mély dohányos karakter az
illatban. Kitűnő sav-tannin-alkohol arány, finom tapintás. Gazdag és hamisítatlanul
egri bor egy kakukkfű-babér vezette aromatikával. Komplex és kifinomult tétel,
fejlődése legelején.
Eddig is jó
dolgunk volt, de maradt még négy aszú a végére. A hektikus évjárat ellenére néhány
tokaji termelő tudott ritka izgalmas és
nagy minőségű édes bort készíteni. Volt szerencsém néhányhoz, nem szerettem
volna kihagyni ezt a remek lehetőséget. (Nyilván az érlelhetőség oldaláról
nézve ezek a borok teljesen másra lesznek képesek, mint egy száraz bor.) A Chtaeu Dereszla 5 puttonyos Aszúját kóstoltuk
elsőként. Könnyed, gyümölcsös, visszafogottan botritiszes illat, mézes-mazsolás
jegyekkel. Szájban is szinte légies bor. Savai lendületesek, aromatikája szép,
középen lehetne kicsit teltebb. Cukortartalma épp hogy édes bort idéz, szinte
szárazként is fogyaszthatnánk. Nálam tipikus vasárnap reggeli ébresztő
vitaminbomba. Jóval koncentráltabbnak kóstolhattuk a Gróf Degenfeld szintén 5 puttonyos Aszúját. Ez a bor ahol
megjelenik, ott tarol. Nem véletlenül. Véleményem szerint ár-érték arányban
csak egy-két Royal vagy Grand Tokaj aszú vetekedhet vele. Illata elbűvölő.
Kamillavirág és mezei margaréta botritiszes szőlőfürtökbe csomagolva. Tiszta, határozott
mégis légies. Ízében konkrétan jelenik meg az édesség, de olyan savak mellett,
ami szinte láthatatlanná változtatja ezt a nem csekély cukormennyiséget (150
gramm körül). Kifogástalan szerkezet, rengeteg gyümölccsel az ízében. Thrilling beauty. Van ilyen? De lehet
még fokozni az élvezeteket. A Harsányi
Pince aszúit még sokkal kevésbé ismerjük, de volt már néhány szép
találkozásom velük. Most is szép volt a bor. Illatában közelebb a hagyományos
aszú felfogáshoz, de ez semmit nem von le az értékéből. Ez a 6 puttonyos magas
cukorkoncentrációja ellenére komoly kihívás azoknak, akik állítólag nem
szeretik az édes borokat. Nehéz elképzelnem, hogy egy ilyen
kajszi-birs-őszibarack bomba ne hozzon lázba bárkit is. Mondhatnám, hogy Zucker bleibt letzt, de a valóság ennél
sokkal árnyaltabb. Mert Bott Juditék 6
puttonyosa maradt a végére. Ahogy visszagondolok a tegnap kóstolt borra –
amúgy Advent első vasárnapján – az jut eszembe, hogy volt egyszer egy gyönyörű,
iparművész által készített hófehér tollas pihe-puha karácsonyfadíszem. Csillogó
arannyal meghintve, az angyali érintés földi lenyomata. Lehet, hogy nem is
kellene mást mondanom erről a borról. Illatában kamilla és levendula mezők
aszalt kajszis, sáfrányos aláfestésével. Tapintási érzete a legfinomabbak közé
emeli, számomra ez a legfontosabb jellemzője ennek az aszúnak. Nem kérdés, hogy
vannak-e savai, gazdag-e az aromatikája és így tovább. Ezen a szinten ez
tényleg nem szabad, hogy kérdés legyen. Sokkal inkább azon gondolkodom, hogy
valóban sok lenne tizennyolcezer forint egy kis palacknyiért ebből a borból?
Ebből a mennyei nedűből? Ébresztő!
1. Bott Frigyes Hárslevelű 2016
2. Gilvesy Váradi 2016 Furmint
3. Kreinbacher
Somlói Furmint Selection 2016
4. Nagy-Sagmeister Kew Furmint 2016
5. Kovács Nimród SKY Furmint Nagy-Eged
2016
6. Nyúlászó Furmint Pelle 2016
7. Barta Öreg Király Furmint 2016
8. Szepsy
Szent Tamás Furmint 2016
9. Etyeki
Kúria Kékfrankos 2016
10. N.A.G. Föld
és Ég Kékfrankos 2016
11. Ráspi kettőezertizenhat kékfrankos
2016
12. Csaba cuvée 2016 Vesztergombi
13. Gere Attila Solus 2016
14. St.Andrea Axios
Egri Bikavér Grand Superior 2016
15. Chtaeu Dereszla 5 p Aszú 2016
16. Gróf Degenfeld 5 p Aszú 2016
17. Harsányi Tokaji Aszú 6 p 2016
18. Aszú 6 puttonyos Bott Judit 2016