2016

Szeretek egymás mellett azonos fajtákból, termőhelyekről, évjáratokból kóstolni. Meggyőződésem, hogy csak így lehet komolyabb ismeretekre szert tenni, még ha nem is sikerül minden esetben a legtipikusabb példákat összeszedni. A 2016 egyik legkedveltebb évjáratom – tudom, hazai termelőink zöme nem tartja jónak. Nekem mégis sok örömöt szereztek már azok a finom savak, légies szerkezetek, amik ennek az évjáratnak egyik-másik borát jellemzik. Igyekeztem olyan sort összeállítani, ami részben kedvelt, részben ritkábban kóstolt tételekből áll és képes egy mini-keresztmetszetet is adni. Persze volt olyan bor is, ami egyszerűen rám szólt a pincében: hohó, itt vagyok. Így lett nyolc száraz fehér borunk - aminek a zöme furmint. Számon-bánom, itt valahogy mindig elakadok, mint annak idején a lemezjátszó karja… Persze volt sok szép olaszrizlinges élményem is 2016-ból (Major Levente, Jásdiék, Figula stb.) de így is szinte erőszakot kellett elkövetnem, hogy ne egy tiszta furmint sort rakjak össze évjárat kóstoló gyanánt.

Nyitásként nagy kedvencemet, Bott Friciék Hárslevelűjét tettem be. Édeskésen bódító, szinte mézes illata egy lehelet finom botritiszes áthallással jó indítás volt. Engem ez a bor sokszor emlékeztetett már számomra minden idők egyik legjobb, 2013-as évjáratú fajtatársára. Eleven savak, tartós utóíz és a kettő között a fajta huncutsága minden mennyiségben. Gilvesy Róbert Váradi Furmintja sokak számára helyezte némiképp új kontextusba Badacsony és a furmint kapcsolatát. Ha van tiszta, nagyratörően felnőttes furmint, hát ez az. Aromatikája még csak nyomokban hoz tercier jegyeket, sokkal inkább szól a bazalt melegségéről a bor, mint bármi másról. És mégis. Furmint a javából. Remek egyensúly, kitűnő arányok, árnyalt ásáványosság. Szép. Számomra nagyon pozitív meglepetés volt. A Kreinbacher Somlói Furmint Selection volt a leggyengébb láncszem ma este. Kissé megfáradt a bor, talán nem volt benne elég tartás. Viszont Sagmeister Ernő Kew Furmint-ja most sem okozott csalódást. Intelligens, fűszeres, meleg tónusú illata egy finom kréta-köntösbe öltözött. Remek szerkezet, finom savak, élénk aromatika, a szájat teljesen kitöltő test mégis vibrálóan légiesen előadva. Nagy kedvenc, éppen jókor elővéve. Bőven van benne potenciál. Kovács Nimród SKY névre keresztelt furmintja a Nagy-Egedről nem először varázsolt el. A borból most is visszafogott fűszeresség és egy kevés meleg, édeskés karakter jött elő elsőként. Finom illata mellett azonban sokkal többet hozott ízben. Remek szerkezet, jó arányok és nagyon finom tapintási érzet. Tartós, hosszú, profi határozottság és tisztaság nagy-egedi szerkezettel. Nagy bor. A következő furmintunk már Tokajból érkezett, jobban mondva Mádról. A Pelle Pince Nyúlászója izgalmas bor. Illata nem behízelgő, kevésbé könnyű beleszeretni, de nekem szokott sikerülni. Kétségtelen, hogy kicsit szikárabb ez az évjárat, de én pont ezeket a határozott, inkább a szájüreg alsó harmadát komótosan, de hosszan végig járó savait és mindvégig megmaradó sós ízeit szeretem. Egyéniség. Akárcsak a következő furmint, a Barta Pince Öreg-Királya. Illat bomba. Liliom, méz, kamillavirág keveredik szegfűszeggel és fahéjjal. Selymes tapintású, a maradékcukor játékának köszönhetően szinte bájos bor. Az lenne, ha nem lenne az a szerkezet és az a tartás benne, ami behízelgő karatere mellett is komoly tartást ad. Ha keresni kellett volna konkrét ellenpéldát erre a borra, biztosan akkor is a Szepsy Szent Tamás kerül szóba és pohárba. Ugyanis itt szinte szikár szerkezettel találkozunk, komoly már-már komor ásványos illattal, de ami utána következik az az egyensúly, az elegancia és a finesz tökéletes egysége. Pici cserzőanyag a végén, minden szempontból tűpontos arányokkal. Még nagyon fiatal a bor, de már most igazi élmény. Tartós, hosszú, mégsem nyom agyon. Hú.

Nyolcból hét. Mármint a figyelemre méltó száraz fehérekből. Szerintem jó arány. De a vörösek sem hagytak hiányérzetet bennünk. Három kékfrankost választottam az elejére. Rendíthetetlenül hiszek a fajtában. Utána jött három nemzetközibb tétel. A sort az Etyeki Kúria Kékfrankosa nyitotta. Ilyenkor sajnálom, hogy utálom a mákot. Mert elképzeléseim alapján ez a bor a tökéletes meggyes-mákosrétes kísérő. Kóstolja meg valaki és mondja el, így van-e. Ezt a tömény, jó értelemben vett meggyes-fanyarkás kékfrankos karaktert nagyon tudom szeretni. Jó savak, jó tannin, nem túl bonyolult ízvilág – bármikor, örömmel. Németh Attila Gábor Ég és Föld mátrai kékfrankosa egészen más stílus. Meleg színű, könnyed, szinte pinot megjelenést hordoz. Illatának fűszeressége, a hecsedlis, nyomokban dohányos, buja jegyei a termőhely és fajta kiváló egységét jelenítik meg. Finom savak, csekély, de határozott tannin, ízben is szinte egy dekadens szalon bujasága bújik meg benne. A harmadik megint egészen más bor. Sopron vibráló hűvössége Horváth Jóska megfogalmazásában a kékfrankosnak egy szuperpimasz változatát tolja elénk. Valójában a kétezertizenhat ma még egy szinte tintafekete, sűrű és koncentrált, savakra épülő, némiképp tanninos szőlőszörp. Nem tisztán kékfrankos, de a 80% azért meghatározó. Mellette egy kis csóka, kadarka, pinot noir, cabernet sauvignon, zweigelt is van. Még zárkózott, nagyon fiatal, gazdag és komplex bor. Hecsedli, birs, kakaó, dohány. Ez a Ráspi bor szerintem valami ős-koncentrátumát adja a termőhelynek, évjáratnak és persze a termelőnek.

A másik három vörössel nemzetközi vizekre eveztünk. Vesztergombi Csaba bora érkezett, a Csaba Cuvée. Évek óta jó barátságban vagyunk, a 2000-es volt az első ha nem tévedek. Bordeaux-i fajták abszolút szekszárdi kiadásban. Csaba sem szerette annyira ezt az évjáratot, pedig nálam ez a bor eddig is csupa jó pontot kapott. Mély csokoládés, eukaliptuszos, fűszeres illata intenzív és tiszta. Szerkezetében is eleven, savai finomak, tanninja érett és már-már teljesen besimult az ízképbe. Szerettük lezser eleganciáját, hosszú és tartós utóízét. Nagy bor, a nagyokra jellemző nehézkesség nélkül. Villányt ezúttal Gere Attila Solusa képviselte. Sokszor kóstolom, nem titok hogy ez a bor is közel áll hozzám. Az egyik legjobb dolog a világon, ami a merlot-val történhet, hogy Solus lesz belőle. Valahogy most ez a palack nem volt csúcsformában. Minden a helyén volt benne, jó savak, érett cserzőanyag, de egy kis finesz hiányzott. Nincs mese, újra kell kóstolni. (Felmerült bennem egy palackvariáció lehetősége, mert a színe is melegebb tónusú volt, mint a szokásos.) Egerrel zártunk. A St. Andrea Axios Egri Bikavér Grand Superior ifj. Lőrincz György első bora. Már legalábbis ami megjelenik a fogyasztók előtt is. Tömény fűszer, pirosbogyós gyümölcsök köre és mély dohányos karakter az illatban. Kitűnő sav-tannin-alkohol arány, finom tapintás. Gazdag és hamisítatlanul egri bor egy kakukkfű-babér vezette aromatikával. Komplex és kifinomult tétel, fejlődése legelején.

Eddig is jó dolgunk volt, de maradt még négy aszú a végére. A hektikus évjárat ellenére néhány tokaji termelő tudott ritka izgalmas és nagy minőségű édes bort készíteni. Volt szerencsém néhányhoz, nem szerettem volna kihagyni ezt a remek lehetőséget. (Nyilván az érlelhetőség oldaláról nézve ezek a borok teljesen másra lesznek képesek, mint egy száraz bor.) A Chtaeu Dereszla 5 puttonyos Aszúját kóstoltuk elsőként. Könnyed, gyümölcsös, visszafogottan botritiszes illat, mézes-mazsolás jegyekkel. Szájban is szinte légies bor. Savai lendületesek, aromatikája szép, középen lehetne kicsit teltebb. Cukortartalma épp hogy édes bort idéz, szinte szárazként is fogyaszthatnánk. Nálam tipikus vasárnap reggeli ébresztő vitaminbomba. Jóval koncentráltabbnak kóstolhattuk a Gróf Degenfeld szintén 5 puttonyos Aszúját. Ez a bor ahol megjelenik, ott tarol. Nem véletlenül. Véleményem szerint ár-érték arányban csak egy-két Royal vagy Grand Tokaj aszú vetekedhet vele. Illata elbűvölő. Kamillavirág és mezei margaréta botritiszes szőlőfürtökbe csomagolva. Tiszta, határozott mégis légies. Ízében konkrétan jelenik meg az édesség, de olyan savak mellett, ami szinte láthatatlanná változtatja ezt a nem csekély cukormennyiséget (150 gramm körül). Kifogástalan szerkezet, rengeteg gyümölccsel az ízében. Thrilling beauty. Van ilyen? De lehet még fokozni az élvezeteket. A Harsányi Pince aszúit még sokkal kevésbé ismerjük, de volt már néhány szép találkozásom velük. Most is szép volt a bor. Illatában közelebb a hagyományos aszú felfogáshoz, de ez semmit nem von le az értékéből. Ez a 6 puttonyos magas cukorkoncentrációja ellenére komoly kihívás azoknak, akik állítólag nem szeretik az édes borokat. Nehéz elképzelnem, hogy egy ilyen kajszi-birs-őszibarack bomba ne hozzon lázba bárkit is. Mondhatnám, hogy Zucker bleibt letzt, de a valóság ennél sokkal árnyaltabb. Mert Bott Juditék 6 puttonyosa maradt a végére. Ahogy visszagondolok a tegnap kóstolt borra – amúgy Advent első vasárnapján – az jut eszembe, hogy volt egyszer egy gyönyörű, iparművész által készített hófehér tollas pihe-puha karácsonyfadíszem. Csillogó arannyal meghintve, az angyali érintés földi lenyomata. Lehet, hogy nem is kellene mást mondanom erről a borról. Illatában kamilla és levendula mezők aszalt kajszis, sáfrányos aláfestésével. Tapintási érzete a legfinomabbak közé emeli, számomra ez a legfontosabb jellemzője ennek az aszúnak. Nem kérdés, hogy vannak-e savai, gazdag-e az aromatikája és így tovább. Ezen a szinten ez tényleg nem szabad, hogy kérdés legyen. Sokkal inkább azon gondolkodom, hogy valóban sok lenne tizennyolcezer forint egy kis palacknyiért ebből a borból? Ebből a mennyei nedűből? Ébresztő!

1. Bott Frigyes Hárslevelű 2016

2. Gilvesy Váradi 2016 Furmint

3. Kreinbacher Somlói Furmint Selection 2016

4. Nagy-Sagmeister Kew Furmint 2016

5. Kovács Nimród SKY Furmint Nagy-Eged 2016

6. Nyúlászó Furmint Pelle 2016

7. Barta Öreg Király Furmint 2016

8. Szepsy Szent Tamás Furmint 2016

9. Etyeki Kúria Kékfrankos 2016

10. N.A.G. Föld és Ég Kékfrankos 2016

11. Ráspi kettőezertizenhat kékfrankos 2016

12. Csaba cuvée 2016 Vesztergombi