VIDA BORBIRTOK


Szinte ritkaságszámba megy Szekszárd környékén, hogy egy birtok gyökerei nem a messzi sváb gyökerekig nyúlnak vissza. Vida Péterék családja néhány évtizede birtokolja a város fölé emelkedő legendás Bakta dűlő 600 négyszög ölnyi termőterületét. Jelenleg már 20 hektárnyi szőlőt művelnek, szó szerint családi összefogással és tudatossággal.

Nem kis fejlődés és komoly stílusbeli változás történt Vidáéknál. Azt hiszem senki számára nem kérdés, hogy idősebb Péter milyen komoly alapokat rakott le a 90-es évek elején és persze korábban is, nem kizárólag saját birtokukon. Boraik ott voltak a legelsők között, amiket palackozva kóstolhattunk. Sokszor vastag és koncentrált borok voltak, hosszabb időt kértek a palackban. Számomra a fekete-kék csíkos kékfrankos megjelenése jelentette az első igazán emlékezetes bort, de kitűnő kadarkákat már a 90-es évek közepétől tudtunk kóstolni a pincétől. A merlot szintén emlékezetes volt sok évjáratban, sokszor sokkal kedvesebb és jó értelemben szerethetőbb borokat adott, mint az amúgy sűrű cabernet-k.

De most nem a múlt a fontos, bár a bornál tudjuk jól, soha nem egy adott évjárat borait vizsgálgatjuk, mert ez igazán sokat nem mond el egy-egy pincéről. A folyamat, a fejlődés, az előre tekintés és a nyitottság sokkal fontosabb. Épp ebben léptek előre igen nagyot a nem kis terhet jelentő beruházással. Ne hallgassuk el azt sem, hogy a szőlőültetvények megújítása évek óta folyik. Sőt, ez a fontosabb része a történetnek bár a Vida borok igazán megérdemeltek már egy olyan profi pincét és feldolgozót is, ahol most készülnek a finomságok. A Hidaspetre mint ültetvény is gyönyörű, az innen kikerülő kékfrankos ma már fogalom a fajta szerelmesei között. De a Baranyavölgy, Bakta, Lisztesvölgy, Virághegy is folyamatos frissítéseknek a nyomait hordozza. A fő törekvés az adottságok maximális kihasználása és megmutatása úgy, hogy az ültetvények ésszerűen és gazdaságosan a lehető legjobb minőséget teremjék.

A múlt év végi címkeváltás szintén egy komoly lépés volt, amire megint csak azt tudom mondani, rég váratott magára. Érdemes volt nagyot álmodni, végre nem egy kis felszíni simogatás történt a design körül. Olyan sikkes, elegáns az egész sorozat, hogy mindenkiből váltottak és vált ki reakciókat. Sokszor Puccini zenéje jut eszembe róluk. Sokan azt gondolják – amúgy szerintem tévesen – hogy nem illik ezt a zenét szeretni, túl szép, túl egyértelmű, magával ragadó. Szabadulni mégsem tudnak tőle, de pont a profizmusa és nem pacsuli dallamok miatt. Számomra a címkék pont ilyenek, annak is tetszik aki leszólja csak úgy érzi nem elég trendi ilyen klasszikus szín- és formavilágot kedvelni. Egyszerűen szépek a címkék, jó rájuk nézni, kiváltképp, ha mint egy teljes pince arculatot nézzük őket.

A borkínálatra rátérve, abszolút érték a lassan tisztuló választék is. Tudom, hogy nehéz a még kusza honi viszonyaink között jó döntést hozni. Nyilván mást kér egy igényes budapesti vinotéka vagy borbár, mást innának külföldön és valahol a termelő kedvelt fajtái, borai is meg kell, hogy jelenjenek. Mégsem lehet más kiút, mint a mostaninál is valamivel szűkebb, sokkal inkább a termőhelyre koncentráló borkínálat kialakítása. Szekszárd van olyan értékes termőhely, melynek dűlőnkénti „cserepei”-ből komplex egész tud kirajzolódni.

A birtok könnyedebb, egyszerűbb de kifogástalan borait a rozé, kékfrankos, merlot alapra építő elemek adják. Tündérrózsa, Tündértánc, Ölelés. Az öreg tőkés kadarka – alapja a közel száz éves baktai ültetvény szőlője – a Bonsai nevet viseli, amit a Bikavér, a Hidaspetre Kékfrankos és a La Vida követ. Tiszta, jól felépített sorozat.

 

Tündérrózsa 2019 rozé

Pinot noir, kadarka és kékfrankos. Színben erősebb, mint a hazai rozé átlag, illatában is önálló egyéniség. Semmi málnás egyen-illat, sokkal inkább élénk zöldfűszeres-szőlős elegye érezhető egy igazi bornak. Szerkezete is remek, hosszú és tartós a szájban, mégis üde, gyümölcsös és lendületes. Az évjárat egyik legjobb rozéja.

 

Sokáig nem készítettek bikavér név alatt bort. Talán a versenytársak nem egyértelmű kínálata, talán a márka lejáratása volt a fő indok. Mindegy is, ma már van Vida Bikavér. Remek savakra és kitűnő kékfrankos alapra építve évről-évre. Ha pincetúrára megyünk, az alapanyagokat sokszor önállóan is meg tudjuk kóstolni. Ez komoly erény, bár a lényeg a kész bor. Mégis, ha az összetevők önálló életre kelnek, sokkal jobban látjuk egy-egy birtok adottságait, értékeit.

Bikavér 2017

Több verziót is sikerült a bikavérbe szánt alapborokból és kezdeti házasításokból kóstolni. A bor java a Hidaspetre kékfrankosa, kötelezően érkezik mellé a kadarka, merlot, egy kis cabernet és most már carmenére is. Ezt a fajtát itthon kevéssé ismerjük, de mindenütt hoz egy leheletnyi hűvösen zöldfűszeres mégis buja karaktert. Finom szerkezet és erős koncentráció lett a végső változat jellemzője. Lendületesen indul, a kékfrankos szinte bakot tart a nehezebb fajtáknak, de a korty végét a carmenére pikáns fűszeressége zárja. Szép és izgalmas bor.

Bikavér 2016

Színében halványabb, könnyed megjelenésű bor, ami az évjáratnak teljességgel megfelel. Sokan furcsállhatják, hogy ha hűvösebb az évjárat, vajon miért érzünk leheletnyi túlérettséget az Illatban? Hát sokszor pont azért, mert a megfelelő cukorfok eléréséhez tovább kell a szőlőt a tőkén tartani. Ez pedig rendszerint hoz magával egy finom mazsolásságot az aromatikában. Illata meggyes-szegfűszeges, borsos. Szájban kiegyensúlyozott, élénk savakkal, kevesebb cserzőanyaggal, karcsú és elegáns testtel. Édeskés fűszeressége végig megmarad a szánkban.

Kadarka 2019

Gazdag és meleg fűszeresség az illatában, érintésnyi paprika, cayenne bors, szerecsendió a folytatás. Buja. Kóstolva nem annyira könnyed, mint más évjárat kadarkái. Szinte vastag és krémes. Savai jók, kicsi tannin zárja a kortyot, alapvetően koncentrált és nagyon szép bor.

Kadarka 2018

Meglepően gazdag az illata, szinte rózsa és lehelet finom töppedés érezhető benne. Nem kimondottan mazsolás, de egy buja melegség adja az alapot. Keleti fűszerek sokasága jön elő levegővel. Szájban karcsú, szerkezete is ezt sugallja. Savai lendületesek, könnyedsége mindvégig megmarad. Utóíze is tartós, még mindig kér egy kis érlelést.

Merlot 2019 Virághegy

Hú. Szinte lehengerlő már az illata is. Jóval koncentráltabbnak tűnik, mint a 2018-as merlot pedig az sem volt kevés. Szép savak, sok-sok tannin, de semmi érdesség. Csupa-gyümölcs bor nemes ízek alátámasztásával. Hosszú, teljesen kitölti a szánkat. Mégis a finom jut először eszembe róla.

Merlot 2018

Málna, édes ribizli, csipkebogyó elegye az illat. Pici füst, nyomokban bazsalikom érezhető még. Kóstolva nagyon fiatalnak tűnik  még most is, remek arányokkal, igazi merlot-s puhasággal, ha a tapintási érzetet nézzük. Vélhetően ő lesz zömében az Ölelés. (2019. december)

Merlot 2017

Érdekesen kishordós illat, meglehetősen ritka Vidáéknál. Amúgy nem áll rosszul a bornak, nem egy buta málnalekvár vagy szörp jelenti ezt az édességet. Inkább egy leheletnyi toast és karamell. Ízben egyáltalán nem találom soknak vagy bántónak a hordót. Sőt. Inkább kicsit támogatja a szerkezetet a hordó cserzőanyaga, ízben is szépen egészíti ki a pirosbogyósokat. Meleg tónusai kelően jó savak mellett érezhetők.

Carmenére 2018

Sötét és sűrű bor. Illata pikáns, zöldfűszeres, zöldborsos, élénk. Egyensúlya remek savakon alapszik. Nem kevés a cserzőanyag benne, de a savak remekül állnak a háttérben. Ízében még kicsit kusza, csokoládés, mentás-fűszeres-sós utóíz zárja. Hosszú és tartós bor. (2019. december)

Carmenére 2016

Illatban kimondottan füstös, hordófűszerekkel kiegészítve. A 2016-os Bikavérben is ott volt szinte ugyanez a karakter. Szájban sokkal többet ad most mint illatában, kiegyensúlyozott, inkább hűvös de mély tónusú bor. Jó savak, nem túlzó tannin, sok friss gyümölcs. Van kellő komplexitása is. (2019. december)

Kékfrankos 2019

Hidaspetre déli oldalának termése. Illata meggy és némi csipkebogyó elegye, komolyabb mélységet ígérő földességgel. Savai nagyon elevenek, izgalmas a szerkezete. Rengeteg gyümölcs van benne, talán szebb minden eddigi kékfrankosnál. Némi éréssel még komplexebb jegyeket mutat. Remek fajta. Miért is nem szeretik?

Hidaspetre 2016

Élénk és izgalmas illat, árnyalt gyümölcsösség édeskés fűszerek mögött. Jó savak, nem túldimenzionált szerkezet – ahogy azt már megszoktuk ennél a dűlőnél. Ízében a meggyes-cseresznyés- csokoládés árnyalatok a meghatározók. Hosszú, intelligens bor.

Cabernet sauvignon 2017

Ízig-vérig sauvignon. Cédrusos-grafitos aromatikája egy kis mentával megtoldva szinte medoc-i karaktert mutat. Leheletfinom hűvösséggel zár az illat. Savban nekem lehetne egy picivel erősebb, talán azért tűnik egy kicsit tompának a közepe. Viszont hosszú és tartós, erős koncentrációt mutat.

Cabernet franc 2017

Illatában sokkal gyümölcsösebb, mint az átlag franc-ok. Tanninja uralja egyelőre az ízképet, bár sok a gyümölcsösség is benne. Savak némiképp háttérben, inkább kis erő-demonstrációt érzünk. Vastag de nem sok a bor.

Syrah 2017

Összetett, édeskésen borsos-csokoládés az illata. Jó arányok, jó egyensúly, jó savak, visszafogottabb cserzőanyag. Ízben zárkózottabb, mint illatban, de van bőven tartaléka. Fűszeressége végig megmarad. Hullámzóan érezzük mély, feketés és könnyedebb, gyümölcsösebb tónusait.

La Vida 2016

Ezúttal új összetevőkkel bővült a birtok csúcsbora. A merlot alap megmaradt, de a kadarka és leheletnyi syrah olyan gazdag fűszerességet adott hozzá, amitől a bor sokkal több lett egy simogató merlot-nál. Szerkezetében teljesen más, mint a borvidék hasonló karakterű bordeauxi alapra építő tételei. Izgalmas, lezser eleganciába torkolló bujaság. Ha valaki nem tud elszakadni a rengeteg tannintól, ne ezt a bort keresse. Tapintási érzete piemonti borok krémességét idézi a szekszárdi borok kedvességével és kiváló sav játékkal. Hosszú és tartós.