VIDA BORBIRTOK

VIDA BORBIRTOK
Szinte ritkaságszámba
megy Szekszárd környékén, hogy egy birtok gyökerei nem a messzi sváb gyökerekig
nyúlnak vissza. Vida Péterék családja néhány évtizede birtokolja a város fölé emelkedő
legendás Bakta dűlő 600 négyszög ölnyi termőterületét. Jelenleg már 20
hektárnyi szőlőt művelnek, szó szerint családi összefogással és tudatossággal.
Nem kis fejlődés és komoly stílusbeli változás történt
Vidáéknál. Azt hiszem senki számára nem kérdés, hogy idősebb Péter milyen
komoly alapokat rakott le a 90-es évek elején és persze korábban is, nem
kizárólag saját birtokukon. Boraik ott voltak a legelsők között, amiket
palackozva kóstolhattunk. Sokszor vastag és koncentrált borok voltak, hosszabb
időt kértek a palackban. Számomra a fekete-kék csíkos kékfrankos megjelenése
jelentette az első igazán emlékezetes bort, de kitűnő kadarkákat már a 90-es évek
közepétől tudtunk kóstolni a pincétől. A merlot szintén emlékezetes volt sok
évjáratban, sokszor sokkal kedvesebb és jó értelemben szerethetőbb borokat
adott, mint az amúgy sűrű cabernet-k.
De most nem a múlt a fontos, bár a bornál tudjuk jól, soha
nem egy adott évjárat borait vizsgálgatjuk, mert ez igazán sokat nem mond el
egy-egy pincéről. A folyamat, a fejlődés, az előre tekintés és a nyitottság
sokkal fontosabb. Épp ebben léptek előre igen nagyot a nem kis terhet jelentő
beruházással. Ne hallgassuk el azt sem, hogy a szőlőültetvények megújítása évek
óta folyik. Sőt, ez a fontosabb része a történetnek bár a Vida borok igazán
megérdemeltek már egy olyan profi pincét és feldolgozót is, ahol most készülnek
a finomságok. A Hidaspetre mint ültetvény is gyönyörű, az innen kikerülő
kékfrankos ma már fogalom a fajta szerelmesei között. De a Baranyavölgy, Bakta,
Lisztesvölgy, Virághegy is folyamatos frissítéseknek a nyomait hordozza. A fő
törekvés az adottságok maximális kihasználása és megmutatása úgy, hogy az
ültetvények ésszerűen és gazdaságosan a lehető legjobb minőséget teremjék.
A múlt év végi címkeváltás szintén egy komoly lépés volt,
amire megint csak azt tudom mondani, rég váratott magára. Érdemes volt nagyot
álmodni, végre nem egy kis felszíni simogatás történt a design körül. Olyan
sikkes, elegáns az egész sorozat, hogy mindenkiből váltottak és vált ki
reakciókat. Sokszor Puccini zenéje jut eszembe róluk. Sokan azt gondolják –
amúgy szerintem tévesen – hogy nem illik ezt a zenét szeretni, túl szép, túl
egyértelmű, magával ragadó. Szabadulni mégsem tudnak tőle, de pont a profizmusa
és nem pacsuli dallamok miatt. Számomra a címkék pont ilyenek, annak is tetszik
aki leszólja csak úgy érzi nem elég trendi ilyen klasszikus szín- és
formavilágot kedvelni. Egyszerűen szépek a címkék, jó rájuk nézni, kiváltképp,
ha mint egy teljes pince arculatot nézzük őket.
A borkínálatra
rátérve, abszolút érték a lassan tisztuló választék is. Tudom, hogy nehéz a még
kusza honi viszonyaink között jó döntést hozni. Nyilván mást kér egy igényes
budapesti vinotéka vagy borbár, mást innának külföldön és valahol a termelő
kedvelt fajtái, borai is meg kell, hogy jelenjenek. Mégsem lehet más kiút, mint
a mostaninál is valamivel szűkebb, sokkal inkább a termőhelyre koncentráló
borkínálat kialakítása. Szekszárd van olyan értékes termőhely, melynek
dűlőnkénti „cserepei”-ből komplex egész tud kirajzolódni.
A birtok könnyedebb, egyszerűbb de kifogástalan borait a
rozé, kékfrankos, merlot alapra építő elemek adják. Tündérrózsa, Tündértánc, Ölelés.
Az öreg tőkés kadarka – alapja a közel száz éves baktai ültetvény szőlője – a Bonsai
nevet viseli, amit a Bikavér, a Hidaspetre Kékfrankos és a La Vida követ.
Tiszta, jól felépített sorozat.
Tündérrózsa 2019 rozé
Pinot noir, kadarka és kékfrankos. Színben erősebb, mint a
hazai rozé átlag, illatában is önálló egyéniség. Semmi málnás egyen-illat,
sokkal inkább élénk zöldfűszeres-szőlős elegye érezhető egy igazi bornak.
Szerkezete is remek, hosszú és tartós a szájban, mégis üde, gyümölcsös és
lendületes. Az évjárat egyik legjobb rozéja.
Sokáig nem készítettek bikavér név alatt bort. Talán a
versenytársak nem egyértelmű kínálata, talán a márka lejáratása volt a fő
indok. Mindegy is, ma már van Vida Bikavér. Remek savakra és kitűnő kékfrankos
alapra építve évről-évre. Ha pincetúrára megyünk, az alapanyagokat sokszor
önállóan is meg tudjuk kóstolni. Ez komoly erény, bár a lényeg a kész bor.
Mégis, ha az összetevők önálló életre kelnek, sokkal jobban látjuk egy-egy
birtok adottságait, értékeit.
Bikavér 2017
Több verziót is sikerült a bikavérbe szánt alapborokból és
kezdeti házasításokból kóstolni. A bor java a Hidaspetre kékfrankosa,
kötelezően érkezik mellé a kadarka, merlot, egy kis cabernet és most már
carmenére is. Ezt a fajtát itthon kevéssé ismerjük, de mindenütt hoz egy
leheletnyi hűvösen zöldfűszeres mégis buja karaktert. Finom szerkezet és erős
koncentráció lett a végső változat jellemzője. Lendületesen indul, a kékfrankos
szinte bakot tart a nehezebb fajtáknak, de a korty végét a carmenére pikáns
fűszeressége zárja. Szép és izgalmas bor.
Bikavér 2016
Színében halványabb, könnyed megjelenésű bor, ami az
évjáratnak teljességgel megfelel. Sokan furcsállhatják, hogy ha hűvösebb az
évjárat, vajon miért érzünk leheletnyi túlérettséget az Illatban? Hát sokszor
pont azért, mert a megfelelő cukorfok eléréséhez tovább kell a szőlőt a tőkén
tartani. Ez pedig rendszerint hoz magával egy finom mazsolásságot az
aromatikában. Illata meggyes-szegfűszeges, borsos. Szájban kiegyensúlyozott,
élénk savakkal, kevesebb cserzőanyaggal, karcsú és elegáns testtel. Édeskés fűszeressége
végig megmarad a szánkban.
Kadarka 2019
Gazdag és meleg fűszeresség az illatában, érintésnyi
paprika, cayenne bors, szerecsendió a folytatás. Buja. Kóstolva nem annyira
könnyed, mint más évjárat kadarkái. Szinte vastag és krémes. Savai jók, kicsi
tannin zárja a kortyot, alapvetően koncentrált és nagyon szép bor.
Kadarka 2018
Meglepően gazdag az illata, szinte rózsa és lehelet finom
töppedés érezhető benne. Nem kimondottan mazsolás, de egy buja melegség adja az
alapot. Keleti fűszerek sokasága jön elő levegővel. Szájban karcsú, szerkezete
is ezt sugallja. Savai lendületesek, könnyedsége mindvégig megmarad. Utóíze is
tartós, még mindig kér egy kis érlelést.
Merlot 2019 Virághegy
Hú. Szinte lehengerlő már az illata is. Jóval
koncentráltabbnak tűnik, mint a 2018-as merlot pedig az sem volt kevés. Szép
savak, sok-sok tannin, de semmi érdesség. Csupa-gyümölcs bor nemes ízek
alátámasztásával. Hosszú, teljesen kitölti a szánkat. Mégis a finom jut először
eszembe róla.
Merlot 2018
Málna, édes ribizli, csipkebogyó elegye az illat. Pici füst,
nyomokban bazsalikom érezhető még. Kóstolva nagyon fiatalnak tűnik még most is, remek arányokkal, igazi merlot-s
puhasággal, ha a tapintási érzetet nézzük. Vélhetően ő lesz zömében az Ölelés. (2019.
december)
Merlot 2017
Érdekesen kishordós illat, meglehetősen ritka Vidáéknál.
Amúgy nem áll rosszul a bornak, nem egy buta málnalekvár vagy szörp jelenti ezt
az édességet. Inkább egy leheletnyi toast és karamell. Ízben egyáltalán nem
találom soknak vagy bántónak a hordót. Sőt. Inkább kicsit támogatja a
szerkezetet a hordó cserzőanyaga, ízben is szépen egészíti ki a
pirosbogyósokat. Meleg tónusai kelően jó savak mellett érezhetők.
Carmenére 2018
Sötét és sűrű bor. Illata pikáns, zöldfűszeres, zöldborsos,
élénk. Egyensúlya remek savakon alapszik. Nem kevés a cserzőanyag benne, de a
savak remekül állnak a háttérben. Ízében még kicsit kusza, csokoládés,
mentás-fűszeres-sós utóíz zárja. Hosszú és tartós bor. (2019. december)
Carmenére 2016
Illatban kimondottan füstös, hordófűszerekkel kiegészítve. A
2016-os Bikavérben is ott volt szinte ugyanez a karakter. Szájban sokkal többet
ad most mint illatában, kiegyensúlyozott, inkább hűvös de mély tónusú bor. Jó
savak, nem túlzó tannin, sok friss gyümölcs. Van kellő komplexitása is. (2019.
december)
Kékfrankos 2019
Hidaspetre déli oldalának termése. Illata meggy és némi
csipkebogyó elegye, komolyabb mélységet ígérő földességgel. Savai nagyon
elevenek, izgalmas a szerkezete. Rengeteg gyümölcs van benne, talán szebb
minden eddigi kékfrankosnál. Némi éréssel még komplexebb jegyeket mutat. Remek
fajta. Miért is nem szeretik?
Hidaspetre 2016
Élénk és izgalmas illat, árnyalt gyümölcsösség édeskés
fűszerek mögött. Jó savak, nem túldimenzionált szerkezet – ahogy azt már
megszoktuk ennél a dűlőnél. Ízében a meggyes-cseresznyés- csokoládés árnyalatok
a meghatározók. Hosszú, intelligens bor.
Cabernet sauvignon
2017
Ízig-vérig sauvignon. Cédrusos-grafitos aromatikája egy kis
mentával megtoldva szinte medoc-i karaktert mutat. Leheletfinom hűvösséggel zár
az illat. Savban nekem lehetne egy picivel erősebb, talán azért tűnik egy
kicsit tompának a közepe. Viszont hosszú és tartós, erős koncentrációt mutat.
Cabernet franc 2017
Illatában sokkal gyümölcsösebb, mint az átlag franc-ok.
Tanninja uralja egyelőre az ízképet, bár sok a gyümölcsösség is benne. Savak némiképp
háttérben, inkább kis erő-demonstrációt érzünk. Vastag de nem sok a bor.
Syrah 2017
Összetett, édeskésen borsos-csokoládés az illata. Jó
arányok, jó egyensúly, jó savak, visszafogottabb cserzőanyag. Ízben zárkózottabb,
mint illatban, de van bőven tartaléka. Fűszeressége végig megmarad. Hullámzóan
érezzük mély, feketés és könnyedebb, gyümölcsösebb tónusait.
La Vida 2016
Ezúttal új összetevőkkel bővült a birtok csúcsbora. A merlot
alap megmaradt, de a kadarka és leheletnyi syrah olyan gazdag fűszerességet
adott hozzá, amitől a bor sokkal több lett egy simogató merlot-nál.
Szerkezetében teljesen más, mint a borvidék hasonló karakterű bordeauxi alapra
építő tételei. Izgalmas, lezser eleganciába torkolló bujaság. Ha valaki nem tud
elszakadni a rengeteg tannintól, ne ezt a bort keresse. Tapintási érzete
piemonti borok krémességét idézi a szekszárdi borok kedvességével és kiváló sav
játékkal. Hosszú és tartós.