Syrah

 

Számos borkóstoló és bor-ínyenc vallja, hogy az a bor, amiben nincs egy kis izgalom, fabatkát sem ér. Beszélhetünk egyensúlyról, összhatásról, tökéletes arányokról és harmóniáról, ha egy bor unalmas, köszönik, nem kérik. Talán valahol ebben a körben kell keresgélnünk a syrah titkának nyitját.

 

 

Syrah vagy Shiraz?

Igen, jó kérdés. Minden alkalommal feltesszük magunknak, ahányszor csak ehhez a fajtához nyúlunk. A fajta mostanában tarol a kedvencek között. Talán azért, mert itt a legkönnyebb viszonylag kis ráfordítás árán nagy élményekre szert tenni. Egy jó syrah kóstoló a legkülönfélébb ízlést is képes jó értelemben kiszolgálni. Ha valaki gyümölcsbomba, ámbár élvezetes tengerentúli szépségekre vágyik, éppúgy kielégülhet, mint az elegánsabb vonalakat kereső Hermitage vagy éppen Cộte-Rotie imádó. Ez az a fajta a világfajták közül, amelynek borára először mondta ki a nagyvilág: az őshazán (Észak-Rhộne) kívül – nevezetesen Ausztráliában – sokkal szebb borokat ad. Ugyan a francia hegemónia más fajták esetében nem töretett meg ennyire, én a magam részéről mégiscsak maradok a syraht illetően is a konzervatív euro-fanok csoportjában.

Vélhetően matematikai úton levezethető magyarázatot képtelen lennék adni erre, hiszen a tengeren túli syrah-k között is vannak lenyűgöző tételek. Puhák, melegek, bársonyosak vagy éppen markánsan tanninosak, rengeteg fűszerrel, aszalt és friss gyümölcsökkel és így tovább. És mégis… Az a jó kávébabos, feketeribizlis, borsos illat, a hozzá tartozó simán krémes textúrával, hallatlan finom sav világgal, az valahol itt terem Európában. Egy ilyen bornak eléggé lendületesek lehetnek a savai ahhoz, hogy ne érezzük a cabernethoz hasonlóan nehézkesnek, ugyanakkor jóval nagyobb koncentrációt és testet ad, mint sok félresikerült pinot noir. Mégis úgy gondolom, hogy igazi csábereje az ízvilágában rejlik. A legszebb tételeknél szinte kivétel nélkül ott van egy finoman buja, lezseren elegáns, pikáns felhang, amiben az északi hűvösséget éppúgy tetten lehet érni, mint a dél nem ritkán pozitív fülledtségét.

 

 

A fajta bora fiatal korban leginkább szederre, szilvára és feketeribizlire emlékeztető illattal szokott bemutatkozni, érettebb korban a nedves bőr, extrém esetben határozott borsosság, csokoládé, kávé lehetnek vezető illatjegyei. Az északi területeken pl. a CÔte RÔtie, St.Josph, Croze Hermitage vagy Hermitage boraiban friss gyümölcsjegyeket, fűszerpaprikát fogunk találni.  A déli részek házasított boraiban a grenach-é a főszerep, de azért a picike Pic Saint Loup

(Languedoc, AOC Pic St Loup – min. 50% syrah-val) például gyönyörű borokat ad.

 

Hermitage

Mindössze 120 ha nagyságú termőterület az északi RhÔne völgy középső részén. A talaj gránitban gazdag, palás folyami hordalék. Déli kitettségű, hallatlan meredek hegyoldalakon terem itt a syrah. Kétséget kizáróan a legkoncentráltabb, legelegánsabb, tanninban és díszítő ízekben egyaránt gazdag syrah borok teremnek itt – jó évjáratban. Fiatalon bora sűrű és fekete, megfelelő érettséget elérve azonban a nagy vörösborok talán legkedvesebbje.

CÔte RÔtie

A RhÔne völgy legészakabbra fekvő területe. Talaja hasonló összetételű, mint az Hermitage-i, kevesebb gránittal és több palával. Ez lehet az oka annak is, hogy az itt termő borok gyorsabban fogyaszthatók. Könnyebben érnek, tanninjuk kissé lazább szerkezetű, mint amaz. Savai viszont sokszor elegánsabbak, néha jobban emlékeztetnek egy-egy teltebb pinot noir-ra, mint fajtatársukra. A legismertebb termelőket mindkét aprócska termőhelyen azok között a hatalmas kapacitással rendelkező felvásárló-nagykereskedők között találjuk, akik nevével gyakran összeakadunk. Guigal, Jaboulet Ainé, Chapoutier saját birtokokkal is rendelkeznek ezekben a híres dűlőkben. Minőségük évjárattól függően megbízhatóan magas, - akárcsak az áruk, - ár/érték viszonyuk azonban alapvetően jónak mondható.

 

Ha feltétlen ítéletet kellene mondani a főként francia és az újvilági borok felett, hát vállalom, hogy kiállok a francia vonal mellett. Igaz, hogy az évjárati eltérések miatt nagyobb kockázata van egy drága Hermitage-t vagy akár egy szép olasz syrah-t megvásárolni, mint egy ausztrált, de élményben valószínűleg az európai fog többet adni. Mint majd’ minden újvilági bor, a shiraz-ok jó része is (a prémium kategóriából) hallatlanul gyümölcsös, koncentrált, nagy tannintartalmú mégis behízelgően buja és fűszeres tud lenni. Ezek a szinte harapnivaló borok könnyen érthetők és könnyen szerethetők. Savjátékuk – jobban mondva ennek hiánya – az, ami miatt mégis alul maradhatnak európai társaikkal szemben. Kiváltképp a hőségben termő ausztrál borok esetében az alacsonynak tűnő savtartalom, a magas alkohollal szemben nem mindig képes egyensúlyt tartani. Bár- az utóbbi időben sok olyan ausztrál termelő borával találkoztam, akik megkeresik a lehető legmagasabban fekvő termőterületeket és teljesen megtévesztő elevenségű borokkal állnak elő. S tudjuk jól, amíg az elegáns savkészlet elengedhetetlen a gazdag és mély íz világ kialakulásához, az alkohol képes az íz-gyilkos szerepét is magára ölteni. De persze mindenütt vannak kivételek, ezek a termőhelyek hosszabb életű borokat is adnak, ilyen például a Hunter Valley. Itt a nagy meleg miatt a borok néha kissé laposnak tűnnek, illatjegyeik között nem ritkaság az oxidációt is sejtető csokoládé, érettebb korban nedves nyeregbőr.  Ebben a régióban a shiraz a legnagyobb mennyiségben termesztett szőlőfajta, mégis az igazán érdekes tételek nem innen származnak.

 

… újra itthon

Elsőként még a 90-es évek közepén fogott bele Gál Tibor Egerben a syrah telepítésébe. Sokan kétkedéssel fogadtuk próbálkozását, de egyre többen követték – az eredmény pedig magáért beszél. Gál Tiborral egy időben szinte az ország túlsó szegletében Sopron kiváló fekvéseiben kezdte kísérleteit a fajtával Franz Weninger is. Ő sem bízta a véletlenre a dolgot, több francia kutatóintézetbe is kiküldte a talajmintákat Balf környéki újdonsült birtokairól. Az eredmény a syrah telepítésére ösztönözte. S hogy visszatérjünk a savakhoz, Gál Tibor véleménye szerint pont az a néhány fok különbség teszi majd a magyar syrah borokat naggyá, ami a RhÔne melegebb termőhelyein hiánycikk. A nyárvégi-őszeleji éjszakák lehűlése nem engedi az elegáns borok születéséhez oly fontos savak leépülését. Élénk, gerinces, de alapvetően sima és kedves borokat kaphatunk, melyek sokszínű illat- és ízvilága a konzervatívoknak finom gyümölcs jegyeket, a perverzeknek fajtára és talajra visszavezethető jó animalitást képesek adni.

 

Azóta persze sok idő telt el, az ország szinte minden borvidékén találunk már szép syrah-kat. Eger, Sopron, Szekszárd, Villány a vezető – bár kóstolhattunk már a Mátrából de Somlóról is tökéletes borokat.

Hogy végül is mitől oly izgatott a magyar bor-ínyenc? Attól, hogy az újonnan termőre fordult ültetvények nagy minőséget adtak, sok közülük nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét. Kicsit mind más, valamiben mégis egyformák. Ez pedig az a finom izgalom, ami ezekben a borokban bujkál. Nagy tanninú, melegséget sugárzó borok ezek, amelyek ki tudták használni a fajta délies kedvességét, de nem hozták az azzal járó nehézkességet.

Egy biztos: silány minőséget ebből a fajtából sem érdemes készíteni, és nem igazán játszik itt a középszer sem.

Az egész syrah történet apropos-ját amúgy az adja, hogy Egerben a Kovács Nimród Pincészet egy különleges tétellel rukkol majd elő – persze ha eljön az ideje. Az elmúlt két-három hétben volt alkalmam jó néhány bort végig kóstolni a fajtából, kicsit nagyobb egri merítéssel. Nem véletlenül.

Keresztül-kasul szeltük a világot jó ár-érték arányú syrah-kat keresve. Találtunk is jó néhányat – itthon is.

 

 

Chateau Beaubois 2018 Costiéres de Nimes (syrah, grenache, marselan)

A déli Rhone-völgy legdélibb apellációja nem nagyon izgatja fel a hazai fogyasztókat. Pedig egyre több, ehhez a tételhez is hasonló könnyed, csupa-gyümölcs finomság kerül ki a pincékből. Feketebogyósok sokasága nagyon tisztán és jó savakra építve, valamelyest Zweigeltre hajazó szerkezet mellett. Igazi könnyed nyáresti történet.

Binyamina Winery Teva 2017 Shiraz (Galilea, Juda)

Illatában már érezni a nagyon meleg termőhelyet, némiképp túlérett alapanyagot. A mazsolás karakter ellenére egyáltalán nem nehézkes. Érett, de nem lomha bor. Aromatikája szerethetően fűszeres, még némi komplexitás is van benne.                                                                      

Dominium Authentica Syrah 2016

Mátrai bor Orbán Daniék pincéjéből. Hűvöskés illatán érezni a nehezebb évjáratot. Friss és üde rengeteg feketebogyós gyümölccsel. Szép savak, jó lendület, leheletnyi sav-többlet. Természetes és finom azoknak, akik nem ijednek meg a jó savaktól.                                                              

Montes Alpha Syrah 2016 (90% syrah, 7% cabernet sauvignon, 3% viognier)

Mondhatjuk hogy szinte chilei syrah-etalont kóstolunk. Ez a fajta náluk sokszor a cabernet sauvignon és carmenére hátterében jelenik csak meg, pedig van mondanivalójuk vele. Fűszeres, gazdag aromatika, erőteljesebb alkohollal lezárt szerkezet. Gazdag és hosszú bor, nagyobb tannin tartalommal.

Vesztergombi Shiraz 2016        

Szekszárd később kapcsolódott be a fajta termesztésébe, de igen jól megtalálták a hangot vele. A Vesztergombi borok szokásos sima textúrája, jó arányai itt is jó emlékeket hagynak bennem. Jó savak, érett tannin, sok orientális fűszer és feketeribizli. Nem túl bonyolult bor, de ár-érték aránya kiváló.           

Bock Syrah 2016

Az az érzésem, hogy ez a hűvösebb évjárat Villányban nagyon szép borokat adott. Vastag, telt és tartalmas bor. Koncentrált alapanyag, sok és jó tanninnal, megfelelő sav háttérrel. Jó a hordóhasználat is, nem nélkülözi a komplexitást sem.         Szép bor, bár még igen fiatal.                 

Peter Lehmann Futures Shiraz 2015 Barossa (18 hónap hordó)

Meleg, érett, letagadhatatlan ausztrál karakter. Pont ez az, amiért ez a fajta ennyire népszerű sokak körében. A magabiztosság példaképe lehetne. Feketés tónusú aromatikája sokak-kedvence szerkezetbe bújva érkezik. Nekem már kicsit sok, de amúgy nagyon korrekt.

Eden Minervois Domaine Sainte Léocadie 2014  (Syrah-Grenache és Mourvedre)

Sajnos erről a termőhelyről is sokszor a nem túl tiszta hordókban túloxidált borok sokasága jut eszünkbe. Holott micsoda szépségek születnek időnként! Csupa gyümölcs, remek savakkal, puha és finom tanninokkal, nem túlzó alkohollal. Izgalmas, fűszeres és élénk bor, komplex és koncentrált is.

Cumulus Climbing Syrah Orange New South Wales 2015

Megjelenésében és illatában szinte semmi nem emlékeztet ausztrál borokra. Könnyed és illatában tiszta, friss szilvás-kakaós elevenséggel. Savai is meglepően élénkek, a bor szerkezete kifogástalan. Nem sok tannin, jó arányok és ugyanaz a finom élénkség, mint az illatban.  Hosszú, izgalmas bor.

Crozes-Hermitage Laya 2012 öreg tőkés

Ez a bor viszont le sem tagadhatná a termőhelyét. Már illatában is erőteljes a sós-ásványos karakter benne, az Észak- RhÔne elegáns grafitos- cédrusos jegyei előtörnek egy rövid levegőztetés után. Szájban komplex és telt, itt is érezhető sav-vezérelte eleganciája. Sötét, mély tónusú bor.

Gál Tibor 2016

Visszafogott de feketésen csillogó borsos-fűszeres illattal indít. Szájban karcsú, nagyon gyümölcsös bort kóstolhatunk. Jó savak, csekély tannintartalom. Hűvös karakter, jó arányok.

Soul Syrah 2016 Kovács Nimród

Ez a bor – ahogy a Soul minden évjárata – Nyilasmár és Nagyfai területeiről származik. Illatában élénk fűszeresség érezhető, szilvás-meggyes jegyekkel vegyülve. Finom savak, jó szerkezet, visszafogott tannintartalom. Az évjárat karcsúbb, de könnyen érő és könnyen szerethető borokat adott. Szinte játékos, de hosszú.

Soul Syrah 2017 Kovács Nimród

Termőhelye ugyanaz, mint az előző tételé – de a karaktere más. Hiába, a melegebb évjáratot jó esetben érezzük a végeredményben. Sokszor összehasonlítottam már ezt a két bort – 2016 és 2017 – és rendre hezitálok. Nagyon szeretem a hűvösebb 2016 vibrálását, de most ez a mélyebb és melegebb tónus megragadott. Hibátlan syrah remek arányokkal.

St. Andrea Syrah 2016 Bistro Collection

Nem nagyon emlékszem fajtatiszta syrah-ra a Szent Andreától. Ez viszont biztosan megmarad a fejemben, erős egri karaktere és kitűnő arányai miatt. Kevéssé tűnik ásványosnak mint Nimródéké, textúrája krémesebb, fűszeressége aromatikájában mindenütt jelen van. Szép és tartós.

Pfneiszl Shiraz 2016

Sopron és a syrah remekül illenek egymáshoz. A Pfneiszl syrah-król amúgy szép emlékeket őrzök magamban. Inkább ásványos, kevésbé krémes textúrájú borok. Az évjáratnak megfelelő kis szikárság itt is jelen van, de ez egyáltalán nem rontja a bor összképét. Szilvás-csokoládés aromatikája kívánatossá teszi.

Max 2018 Kovács Nimród

Készülődik egy bor. Ez még csak a kezdet. Hordóminta, ami már most többet ígér, mint számos érett szépség. Ha lehet ötvözni a nagy testet és teltséget a finom eleganciával, hát ez az. Olyasmi, mint Pavarotti pianoi a színpadon. Nem kell nézni, csak érezni a meleg, buja, mackós mégis szinte légies hangokat. Szuper koncentrált, de nem nehézkes. Komplex, tele gazdag csokoládés-meggyes-áfonyás jegyekkel. Hogy mondják mostanában? Wow! Mikor lesz már kész???

Shafer 2014 Relentless Napa Valley

A Shafer Winery a Napa-völgy egyik legismertebb és általában kifogástalan borokat adó darabkája. Nagyon kaliforniai a maga profi koncentráltságával. Elég jó savak, sok jó tannin, visszafogott hordó, nagy test. Sűrű és telt bor, igazi shiraz élmény. Még hat éves korában is rettentő fiatal. Nekem kicsit sok a jóból, de amúgy népszerű – és elég drága is.

Crozes Hermitage 2014 Clos Les Cornirets Veilles Vigne, Domaine Fayolle

Kevéssé ismert pincészet izgalmas bora. Illata tintás-grafitos, kevésbé gyümölcsös, sokkal inkább sós és fűszeres. Nagytestű jó savakkal, erős de érett tanninnal. Igazán izgalmas tétel azok számára, akik a fajtában nem a gyümölcsbombát keresik. Hosszú és tartós az utóíze, felnőtteknek való bor.

M. Chapoutier Crozes Hermitage Petite Ruche 2014

Évek óta az egyik legmegbízhatóbb, jó ár-érték arányú Crozes Hermitage bor a hazai kínálatban. Illata intenzíven gyümölcsös, szilva és feketeribizli némi édes hordófűszerrel. Jó arányok, élénk sav világ, jó tannin. Határozott és fiatalos bor egyértelmű terroir karakterrel az utóízben.

E. Guigal CÔte RÔtie 2014

Hát ez a bor rendszerint elfogultságba torkolló elismerést vált ki belőlem. Hiába, CÔte RÔtie nekem általában mindig szép emlékeket jelent. Ma már tudom, hogy egyik nagy kedvencem, René Rostaign borai érlelten szinte mindig adnak egy leheletnyi brett-gyanús karaktert, de mégis ragaszkodom ezekhez a borokhoz. Ez is szép szövésű, nagyon letisztult, krémes textúrájú bor. Szerkezete, aromatikája csúcsközeli állapotú bort mutat, simasága és ízeinek tartóssága lenyűgöz most is. Pedig csak egy CÔte RÔtie

Xaver Vignon Cuvée Antonyme 2016 Chateauneuf du Pape

Igaz, hogy ebben a borban a syrah csak mutatóban jelenik meg, mégis szívesen osztom meg róla véleményemet. Azért, mert a bor tökéletes. Nem könnyű téma amúgy a Chateauneuf du Pape, sokszor találkozunk éretlen borokkal, néha nyers tanninokkal, nem egyszer túlérett és némiképp oxidált vonalakkal. Ez a bor viszont – annak ellenére, hogy vélhetően a pincészetre jellemzően több termelő borának házasítása – mégis ragyogó stílusban hozza az apelláció finomságait. Koncentrált és gyümölcsös nem kevés hordóval, de minden a helyén van benne. Ha valaki ismerkedne a területtel, ezt bátran ajánlom indításként. Kicsit füstös, fűszeres, kávés-csokoládés aromatikával, érett tanninokkal. Hosszú és fiatal.