Egy kis Bordeaux

Bordeaux-t nem lehet kikerülni. Nem is kell, már csak azért sem, mert mindig találunk valami kézzelfoghatót, ami miatt az is a kíváncsiak sorsára jut, aki deklaráltan nem tannin kedvelő. Én sem vagyok más, de hála az Égnek megkaptam azt a képességet, hogy a preferenciáimtól elrugaszkodva igazán tudjak értékelni olyasmit is, ami nem stílus, sokkal inkább minőség kérdése.
Amikor elkezdünk a borokkal ismerkedni, szinte mindenki beleesik
a nagy tanningyűjtő fajták hatalmas hívogató tengerébe. Ezekre a borokra sokkal
könnyebb emlékezni – és egyáltalán bármit felfedezni bennük, mint egy szép
pinot noirban vagy akár sangiovese-ben. Az erőteljes megjelenés, a határozott
karakter győz, majd kissé alább hagy a lendület. Ahhoz, hogy ezeket a borokat
igazán tudjuk értékelni, sokat kell kóstolni. Sok jó és rossz bort. Húzós,
bántó tanninokat, szárító sokszor buta, nyers szőlőből, erőből felülemelkedő
cabernet-kat és túlérett merlot-kat. De ha kellően felkészültek és nyitottak
vagyunk, akkor megtalálhatjuk ezekben a borokban is a szépet, az időtlent, a
kortalant, magyarul a minőséget.
Domaine de Bouscat
2015 Bordeaux Superieur
Illata tiszta volt és édeskésen vaníliás, fűszeres. Szájban
jó arányok, nem túl nagy koncentráció, közepes tannin és test. Nem bomba, de
korrekt ár-érték arány.
Chateau Haut-Musset
Lalande-de-Pomerol 2016
Kissé tompa, nem teljesen tiszta illat. Kevés gyümölcs,
vegetális felhang. Ízben sem volt megnyerő.
Domaine de Bouscat
Cuvée La Gargone 2015 Bordeaux Superieur
Illatában a cabernet fanyar gyümölcsössége érezhető sok
feketebogyós, meggyes jeggyel. Savai elég élénkek, jó arányú bor. Tipikus
egyszerűbb Bordeaux, jól iható de nem hagy mély nyomokat bennünk.
Clos Le Comte Graves
2015
Illata erősen animális. Brett gyanú érezhető benne, sajnos
az íze sem volt sokkal jobb.
Chateau de CÔme
2013 Saint-Estéphe
Színben és illatban is szikár, erőteljes bor. Ásványos, sós
karakter érezhető benne, a sokszor valóban felfedezhető grafitceruza
hidegségével. Szép és komplex illat, bár nem behízelgő. Szájban nagyjából
ugyanezt hozza, kissé szikár, remek savak, jó tanninszerkezet és picit könnyedebb
borokat adó évjárat. Nem is nagyon kellene már tartogatni.
Marquis de Mons
Margaux 2014
A 2015-höz képest jóval konszolidáltabb áru borokat adó
évjárat sok kiegyensúlyozott és érett szőlőből készülő bort kínál. Margaux
rendre az egyik legnépszerűbb apelláció, most is. Gazdagon gyümölcsös, friss
édeskés fűszerességgel, mindez rettentő szépen kiegyensúlyozva. Kóstolva is
kedves és meleg tónusú bor, könnyen érthető, nem szuperkoncentrált. Jó inni.
Chatau Certan De May
de Certan 2015 Pomerol
Pomerol – sokszor a szépek-szépe. Lehet cikizni a merlot-t,
de azt hiszem nem érdemes. Mindig úgy vagyok ezekkel a borokkal, mint egy szép
Mozart dallammal. Hiába hallom – hallja más is – akár ezerszer, soha nem az
unalom hangján szólal meg. Kedves és egyedi, kifogástalan arányokkal, hallatlan
finom meleg, pirosbogyós gyümölcsösséggel. Hosszú is, tartós is, kívánatos i.
Clos Dubreuil 2015
St.Emilion
Az évjárat hű lenyomata ez a bor. A bal és jobb part között
szinte minden évben van egy kis eltérés. Ez az amúgy zseniális év talán a balpart
boroknak jobban kedvezett – bár épp az előbb lelkendeztem Pomerol kapcsán.
Mintha St.Emilion lenne épp egy hajszálnyival halványabb, bár túlérettségről
természetesen itt sincs szó. Kiegyensúlyozott, jó savú, puha tanninú bor.
Certan de May után nehéz neki az élet. De tényleg jó.
Chateau Giscours 2016
Margaux
Érdekes módon keretezi 2014 és 2016 a zseniális 2015-ös
évet. Ez sem olyan drága, és épp ezért remek borokat lehet még most is
vásárolni. (Mondjuk a következő 2019-es szubszkripció megint nem nekem való
lesz…) Régi, jól működő birtok, nagyon megbízható borokkal. A sok gyümölcs
mellett jól érvényesül a cabernet grafitos-cédrusos karaktere. Ásávnyosságban
sok és jó amit kínál. Nem annyira barátságos mint a merlot alapú borok, ezzel
szemben hallatlan elegáns. Kimondottan sajnálom, hogy ilyen drága.
Chateau Malartic
Pessac-Léognan 2015
Ez a terület Bordeaux-n belül olyan, mint valami mindent
elsimogató tyúkanyó. A cabernet túlsúly harcosságát sokszor lágyítja a melegebb
karakter. Számomra a legkönnyebben érthető és talán szerethető terület. A
Malatric borai szinte minden évjáratban kiegyensúlyozottak, rendezettek, érett
szőlőt és jó arányokat kínálva. Kakaó, csokoládé, nyomokban pörkölt kávé –
egyesek szerint sport-szelet. Szerethető bor.
Chateau Monbousquet
St.Emilion 2010
Számomra nagy reménység volt. Sajnos csak volt, mert
illatában és ízében egyaránt lehetett érezni a fáradtság jeleit, holott ez
azért nem egy kiugróan éltes kor. Sajnos a bor nem nálam pihent, de jóféle kereskedőnél
– vélhetően jó körülmények között. Nagyon sajnáltam amúgy, mert a jó
merlot-cabernet franc arány náluk egy modernebb hordóhasználattal sok szép bort
adott már. Szikár lett, gyümölcsössége elveszett. A kár érte tipikus esete.
Chateau Latour á
Pomerol 2014
Nagyon feszes, tiszta és határozott illattal indított.
Szeder, szederlevél, piros áfonya és leheletnyi vegetális felhang. Szájban
erőteljes de mégis barátságos. Abszolút hosszú és tartós, ízében itt-ott már
tercier aromákkal. Tanninja nem kevés, de érett és szinte bársonyos. Elegáns,
hosszú és tartalmas bor, szerettünk volna belőle többet. Ezt hívjuk úgy talán,
hogy a megfizethető luxus.
Chateau Lynch Bages
Pauillac 2015
Számomra megint egy örök szerelem. Nem tudom mi lenne, ha
igazán rajonganék is ezekért a borokért. Ha van mély és komplex elegancia, nos
ez az. Szinte feketés színben játszó illat és íz, nagyon komoly
koncentrációval. Ilyenkor azért tudom irigyelni a franciákat azért a néhány
száz évnyi előnyért. A Lynch Bages borai rendre meghaladják árban az 5.
osztályba sorolt 1855-ös helyezését. Nem csoda, hiszen a borok minősége is
általában a legjobb balpartiak közé sorolja. Illatában leheletnyi mogyoró,
praliné, mellette rengeteg feketeribizli és buja csokoládé. Valójában lenyűgöző
aromatikáját is dicsérhetném, de számomra feszes és határozott szerkezete az,
ami rendszerint bejön. Ásványos, földes, gazdag és hosszú.